Nos Mázlival már 2 alkalommal voltam kutyaiskolában, és nagyon ügyesen és okosan viselkedett. Mindenki aranyosnak tartja és minden kutyával szépen kijön. És ő az egyik legokosabb kutya köztük, mindent megcsinál. De sajnos a szökésére nem tudtak semmit mondani. És megint ott vagyunk ahonnan kezdtük. Egy ritka aranyos és jófej kutya akibe van némi ész is, és szökik mint a hétszentség. Már odáig fajult, hogy a komlói állatvédő egyesület ki is rakta az oldalára hogy a gazdáját keressük. És mikor kirakták a facebook-ra hogy keresik ennek a beagle-nak a gazdáját, Mázli már rég itthon aludt. De hiába van benne chip ha
senkinél sincs leolvasó. És ha csak az utcán mászkálna, de bemegy a bankba a boltokba tehát mindenhova ahol az emberek már nem tűrik jó szemmel és még a kocsik között is lazán mászkál. És nem és nem érti hogy ezt nem szabad és nem lehet vele már mit csinálni és ez a legrosszabb érzés ami a világon létezik. Meg ez nem csak az ő, de Börti és Dorka kárára is megy, mert ha egyszer apuéknak már elszakad a cérna ami már nagyon kezd akkor képesek és elviszik innen őket, hogy ők nem fogják a temérdek büntetést fizetni.
Mindennap sétálunk valamikor csak mi 4-en de van hogy csatlakozik barátnőm és kutyája. Aztán egy nagy sétából hazajövet bezártam a kutyákat mert hogy a libáké a sor hogy kint legyenek és mikor kiengedtem a kutyákat látom hogy Börtinek durván bedagadt a bal szeme és tiszta vér a füle. És Mázlin is vannak s
ebek, de nem durvák, szóval ők ketten tuti verekedtek, de így még nem intézték el egymást nem is értem mi ütött beléjük. Viszont nagyon ügyesen fejlődnek a dog dancingbe és egyre szebben megy nekik a bikejöring is. :)
Sose gondoltam hogy eljön ez a nap, felfoghatatlan... de megtörtént... . Anyuéknak végül elfogyott a türelme és elajándékozták Mázlit. Még mindig nem vagyok képes felfogni, pedig annyit küzdöttem érte és pont most kezdtem el vele járni kutyaiskolába is. De nem...elegük lett abból hogy az emberek fenyegetőztek és feljelentettek. Így nem messze tőlünk Dombóvárra került egy kertes házba ahol van egy másik beagle is. Egy fiatalabb férfi jött érte a fiával, akik első ránézésre beleszerettek és már vitték is el. Szimpatikus embereknek tűntek. Ma érdeklődtem felőle de egyenlőre még nem jött válasz. Azóta minden percben sírógörcs jön rám és mindenről ő jut az eszembe, szörnyen érzem magam egy szörnyű gazdának. :((( Egyszerűen nem bírom abbahagyni a bőgést.... És ezúton szeretném minden nyomorék embernek megköszöni akik ebbe az elcseszett városba élnek akik feljelentettek minket, amikor sokszor Mázli nem is csinált semmit, kint se volt az utcán, de ráfogtak mindent. Meg a drága szomszédainknak akik a nem létező problémákra rögtön a kutyák kinyírásával jöttek. Elmondhatatlanul hiányzik....:(( :''(((
