Sokat gondolok vissza azokra az időkre hogyan kerültek hozzánk Börti,
Dorka, Matyi és Mázli. Nos hozzánk sose úgy kerültek kutyák, hogy a
család leül és eldöntik, hogy vesznek egy kiskutyát és együtt nekiállnak
keresgélni melyik fajta lenne a legjobb számukra. De most elmondom,
hogy csatlakoztak családunkhoz négylábú társaink.
DORKA
Anyu mindig is vizslás volt. Dolly halála után neki mindig egy űr volt a szívébe és úgy gondolta, hogy Börti mellé vegyünk egy négylábú társat és az csak is egy magyar vizsla lehet. A nővéremmel épp Lengyelországba nyaraltunk mikor anyuék elmentek egy szaporítóhoz, akit apu haverja ajánlott, hogy ő is onnan hozz el egy kiskutyát. 2 lány vizsla szuka maradt. Az egyiket apu barátjáé a másik pedig a miénk. Viszont amikor a kicsik már 8 hetesek voltak a szaporító nem akarta odaadni könnyedén, merthogy milyen aranyosak a kiskutyák. Mondanom se kell anyu mérges lett ezért úgy döntött mégse kell neki kiskutya. Apu haverja másnap mégis elhozta mindkettő picit és az egyiket odaadta apunak aki délbe már hozta is haza. Hát nagy volt az öröm, de még mennyire. És mivel ő anyu kutyusának indult ezért vitte is magával mindenhova. Csakhogy neki ideje semmi ezért nem tudott vele 1 éves korától rendesen foglalkozni és mivel nem hagyhatok egy ilyen jó kutyát elveszni ezért szárnyaim alá vettem és ő is jár kutyaiskolába és kutyás sportokba is jeleskedik.
DORKA 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése